Kellemetlen lehelet - rossz lehelet - szájszag - halitózis.
Azonos jelentésű kifejezések, amelyek a kilélegzett levegő kellemetlen szagát hivatottak jelölni. A tudományosan halitózisnak nevezett jelenség sok ember életét megkeseríti - akár úgy, hogy kellemetlen szagú a lehelete, akár úgy, hogy "menekül" beszélgetőtársa közeléből, mert nem tudja elviselni annak szájszagát.
Az ilyen emberek párkapcsolatát, szociális beilleszkedési esélyeit is nagymértékben befolyásolja a kellemetlen lehelete.

Gyakori jelenség ...

A könnyebb eligazodás érdekében tekintsük át a gyakorlatban is jól használható osztályozást. Eszerint beszélhetünk valódi- és ál halitózisról. A valódi halitózis is tovább bontható fiziológiás és patológiás alcsoportra. A fiziológiás csoportba tartoznak azok az esetek, amelyek során a rossz lehelet különböző ételek italok (hagyma, fokhagyma, alkohol, dohányzás stb.) elfogyasztása után tapasztalható. A patológiás halitózis lehet akut és krónikus. A krónikus halitózis bír számunkra a legnagyobb jelentőséggel, ezért a továbbiakban ezt taglaljuk részletesen. Említést kell tennünk azonban az ál vagy Pseudo-halitózisról és halitophobia eseteiről, amikor a beteg kellemetlen leheletről panaszkodik, amely azonban a valóságban nem létezik. A Pseudo - halitózis kezelhető fogorvos által, de a halitophobia (kórós félelem a szájszagtól) eseteiben pszihológus segítsége szükséges.

Rátérve a krónikus halitózis boncolgatására beszélhetünk extraorális és intraorális eredetű szájszagról. Nagyon sok krónikus betegség jár kellemetlen lehelettel. Bizonyos betegségek jellegzetes szájszagot okoznak, amely segíti a diagnózis felállítását. Így pl. a cukorbetegek leheletében acetonszag érezhető, vesebetegre ammóniaszag a jellemző, májelégtelenségben friss hús ill. állati bensőségek szagára emlékeztet a lehelet, egyesek szerint kifejezetten egérszagú lehet. Sajátos szaga van a szájnak bizonyos mérgek (arzén, bizmut, higany stb.) felszívódása után is. Az éhezés, pl.: fogyókúrázás esetén is okozhat kellemetlen leheletet. A zsír elégetése során egy keton nevű anyag szabadul fel, amely a vizelettel és a lélegzettel távozik, és jól érezhető szaga van. Idetartoznak a fül, orr- és melléküreginek betegségei (gyulladás, tályog, idegentest), orrsövényferdülés okozta dugulás. Garatban fekélyes daganat, mandulagyulladás, idegentest szintén okozhat ilyen panaszt. A diftéria okozta édeskés szag diagnosztikus jelentőségű lehet. A nyelőcső daganata, gombás megbetegedése (amelyet egy nem befejezett antibiotikus kezelés válthat ki), a gyomorszáj zárfunkciójának tökéletlensége is problémát okozhat. Gyermekeknél a parazitózisok is okozhatnak kellemetlen leheletet.

Differenciál diagnosztikai szempontból minden krónikus halitózisban szenvedő beteg esetében szükségszerű egy belgyógyászati és egy a légutakra terjedő alapos kivizsgálás.

Az extraorális okok vázlatos áttekintése után foglalkozzunk részletesen a száj és garatüregi okok elemzésével. Számos tévhittel ellentétben, amelyek szerint a rossz lehelet belső eredetű, számos klinikai vizsgálat bizonyítja, hogy az esetek 90%-ban az okok a szájüregben keresendőek.

Majdnem minden esetben, amikor szájeredetű halitózisról vagy rossz szájízről panaszkodik valaki, az a kénvegyületeket termelő anaerob baktériumok tevékenységével hozható összefüggésbe. Ezek a baktériumok normális körülmények között a nyelvháton, a garatban és a mandulák tájékán élnek, amennyiben életkörülményeikben bizonyos változások állnak be, elszaporodnak és nagy mennyiségű illékony kénvegyületet (VSC = Volatile Sulfur Compounds) termelnek. Ilyen vegyületek a hidrogén szulfid (záptojás szagú), a metil merkaptán (lábszaghoz hasonló) és olyan egyéb kellemetlen szagú vegyületek mint a cadaverin és a putrescein. A legfontosabb baktériumok elsősorban a fusobaktériumok és az actinomycesek. Ezek a mikroorganizmusok természetes körülmények között is jelen vannak a szájban és a garatban, fontos szerepet játszanak a fehérjék emésztésében, feldarabolásában. Ezek a fehérjék származhatnak a táplálékból, de az elhalt hámsejtekből, vérből, gennyből, stb. is. A fehérjék aminosavakra bomlanak. A kénben leggazdagabb aminosavak a cystein és a metionin. Nem pontosan ismert, hogy mitől változnak egyeseknél a körülmények oly módon, hogy fokozódik a baktériumok által termelt kénvegyületek mennyisége. Néhány olyan tényező, amely biztosan fokozza a kellemetlen lehelet kialakulásának lehetőségét a következő:

A szájszárazság az egyik legjelentősebb tényező, amely kiválthatja vagy súlyosbíthatja a rossz lehelet kialakulását. A szájszárazság fiziológiásan is előfordul az éjszaka során, amikor is a nyáltermelés lelassul. A reggeli rossz lehelet enyhe formája ezért természetesnek is tekinthető. Gyakori a különböző gyógyszerek által okozott szájszárazság. Itt elsősorban a vérnyomáscsökkentőket, az antidepresszánsokat, az allergia kezelésében használt antihisztamin készítményeket kell megemlíteni. Szájszárazság esetén a nyál mennyiségének csökkenésével a nyálban oldott hasznos anyagok mennyisége is kevesebb. Normál esetben a nyál nagy mennyiségű oxigént tartalmaz, ami kellemessé és frissé teszi a leheletünket, kedvezőtlenül befolyásolva az anaerob baktériumok életkörülményeit.

A kilencvenes évek elején a kutatások evidenssé tették, hogy a régi hiedelmek, melyek szerint a rossz lehelet a gyomor problémáival hozható összefüggésbe, megdőltek. A rossz lehelet az esetek 90 %-ban szájeredetű. A fogorvosoknak nagy a felelőssége a betegség diagnosztizálásában és kezelésében, és szerepük valószínűleg folyamatosan nő majd, ahogy a betegekben tudatosul, hogy problémájuk szájeredetű.

Minden orvosi beavatkozást a szakma szabályai szerint elvégzett alapos vizsgálat kell, hogy megelőzzön, amelynek ki kell terjednie a beteg általános egészségi állapotára (részletes anamnézis), szájvizsgálatra, különös tekintettel a nyelvlepedék minőségére és mennyiségére, az íny állapotára, a szájhigiénére, a mandulák jelenlétére és állapotára, a szájszárazságra utaló jelekre, stb. Az osztályozásnál már volt szó arról, hogy a halitózis lehet extraorális eredetű is, igaz ugyan, hogy az esetek relatív kis százalékában, de a fontossága annál nagyobb. Kötelező módon ki kell zárni egy sor olyan súlyos betegséget, amelyekkel lehet, hogy először a fogorvosnál jelentkezik a beteg. Minden esetben igénybe kell venni a belgyógyász, a fül-, orr- gégész szakorvos és a labor segítségét.

Az orális eredetű halitózisnál az anaerob baktériumok által termelt illó kénvegyületek felelősek a kellemetlen leheletért, ezért kézenfekvő lenne a kezelésben a baktériumok elpusztítását tűzni ki célul. Történtek is erre vonatkozó próbálkozások és tudományos vizsgálatok. Próbálkoztak antibiotikumokkal, a legkülönfélébb fertőtlenítő hatású szájvizekkel (Oxyfress, TriOral). A tapasztalatok azt mutatták, hogy ezek mindegyike rövid távon csökkenti a rossz szájszagot, de mivel ezek a baktériumok a normális szájflóra képviselői és fontos szerepük van a fehérjék emésztésében nem célszerű folyamatosan elpusztítani őket. Az ilyen típusú kezelések felborítják a szájflóra egyensúlyát, elpusztítva a hasznos baktériumokat is. Az általunk helyesnek tartott kezelési elv szerint azokat a körülményeket kell megváltoztatni, amelyek a kellemetlen szagú kénvegyületeket termelő baktériumok elszaporodásáért felelősek.